Glampingezés luxus módon

Álomnyaralás

Még csak álmomban él az a nyaralás, amikor egy tiszta tányért a kezembe véve válogatok a finomabbnál finomabb reggeli kínálatból a szállodában, és egy tengerpartra néző teraszon családom társaságában azt elfogyasztom. Reggeli után mindenki a hóna alá csapja a cókmókját és felfedezünk egy újabb tengerpartot. Kagylókat gyűjtünk, a négy gyerek (mint anno én öcsémmel és unokatesóimmal a Balcsiban) próbál egyszerre az óriásmatracon felállni, ami igazából lehetetlen, de nem adják fel! Aztán délután jönnek az hatalmas hullámok, amelyek újabb kalandokra hívnak minket! Este koktélozás és egy activity párbaj. (Ahol a fiunk még nem tudja elmagyarázni a „vad házasságban él” c. kifejezést. Sosem felejtem el azt a mókás délutánt egyik nyaralásunkon, pedig már lassan húsz éve volt. )

Irány a tenger kisgyerekkel

Most visszatérek a valóságba, és nem siránkozni akarok, mert tudom, hogy lesz majd fentiekhez hasonló, igazán mozgalmas (Balcsit körbetekerős vagy éppen tenger hullámait meglovagoló) és egyben sok pihenéssel egybekötött nyaralás is. Csak olyan jó néha álmodozni! Szóval, idén a horvátországi Porec – egy túlságosan új – kempingjét választottuk szállásként! (Boutique camping lanterna *****, Bp-től 610 km.) Mivel még az ikrek nem tudnak nyolc percnél többet az asztalnál megülni, a nagyobbaknál pedig esélyes, hogy éppen nem éhesek akkor, amikor enni kellene, ezért inkább önellátó szállást kerestünk. Sót, ketchupot, abonettet és lecsót otthon nem hagyva indultunk útnak a tervezett hajnali négy óra helyett fél ötkor. Este az autót 110 %-on megpakoltuk, gyerekekre vállalható pizsit adtam és viszonylag időben ágyba kerültünk. Hajnalban, miután elkészítettük a szendvicseket és feltöltöttük meleg kakaóval, illetve kávéval a termoszokat, két gyereket a mi autónkba, kettőt pedig szüleimébe berakva, útnak indultunk. Öcsém és barátnője is örvendezett társaságunknak a kocsiban, vagy fordítva?! Szüleim pedig az ikrekkel követtek minket.

Kellemes az autóút, ha felkészülsz!

Két pisi-szünettel viszonylag korán már Umag tengerpartján süttettük a hasunkat. Szerettünk volna olyan tengerpartot választani, ami nincsen messze. Én még tartok a jó sok órás utazástól a gyerekekkel. Elég jól elütöttük az utazási időt. Játszottunk szóláncot, barkóbát. Rendkívül vicces történetek születtek, amelyeket mindenki sorban egy-egy mondattal tett gazdagabbá! Vettem a nagyobbaknak foglalkoztató füzetet, amit az autóban nyitottak ki először. És az ikreket is várta apró meglepetés a nagyszülők autójában.

Glamping

Az umagi fürdőzés után, délután folytattuk az utunkat a kempingbe. Bátrak voltunk, mert safari sátrat béreltünk. Férjemmel elképzeltük, ahogyan reggelente kiülünk a teraszra és kávézgatunk, miközben a gyerekek körülöttünk játszadoznak.  A képzelet valósággá vált. Felkelő nap, csend, kávé, közben Jankával egy társas (amíg a három fiú szunyókál). Az volt a mi időnk, néha kettesben, néha hármasban. A full felszerelt sátor tágas volt (sátorhoz képest). (A glamping szó egyébként az angol “glamorous”, azaz pompás, szemet gyönyörködtető és a kemping szó összeolvadásból keletkezett. )A nagyok élvezték az emeletes ágyat, én már kevésbé, túl aggódós vagyok…, vagy csak anyuka?! Az ikrek imádták, hogy kiságy helyett “nagy” ágyuk van, ahol bármikor átmászhatnak egymáshoz. A kis szobákat csak függöny választotta el egymástól, egyedül a fürdőszoba volt zárt, és ajtóval felszerelt. Talán attól (is) aludtak és lustálkodtak sokáig minden reggel a gyerekek, mert a hangunkat hallották, tudták, hogy ott vagyunk a közelükben.

Olyan bátrak még nem vagyunk, hogy egy hagyományos sátrat béreljünk. Ahhoz még idő kell (talán csak nekem). Ebben full felszerelt konyha is volt, amit a ponyva felhajtásával igazából a szabadba lehetett rakni. Mondjuk azt, hogy ez egy átmenet a mobilház és a sátor között. Oly annyira új volt egyébként, hogy kérnünk kellett a mikro használatához egy hosszabbítót, mert nem volt hova bedugni.

Jól felszerelt, autómentes kemping

A kemping területére csak kipakolás ideje alatt lehetett autóval bemenni, így a gyerekeket sokkal nagyobb biztonságban engedtem futkározni. Az ötéves kisfiamat is nyugodt szívvel átengedtem szüleim mobilházába, egyedül. Reggelente a kemping pékségében isteni finom bagetteket vásároltunk. Hamar rájöttünk, miért áll már sor a bolt nyitása előtt.

A gyerekek számára kemping medencéje volt a csúcspont, ami minden korosztályt kielégít. Vili megtanult levegőben szaltózva vízbe ugrani. Janka már karúszó nélkül úszkált és kézen állt. Az ikrek pedig nem győzték kiabálni, hogy „Figyelj mama! Figyelj papa! Figyelj apa! Figyelj anya!” És mi meg boldogan néztük, hogy végre igazán megszerették a vizet! A pici WC kis mosdóval pedig vitte a prímet. Ezenkívül volt egy szuper kalózhajó csúszdákkal egy lassan mélyülő medencében. Napozóágyak használata ingyenes volt, talán egy kicsit lehetett volna több, nem mindig találtunk szabad helyet.  Az animátorok természetesen kedvesek voltak, csak tolmácsként ott kellett lenni a gyerekekkel, ha egy játékban részt kívántak venni.

A nagy vihar

Egyik este elmentünk Porecbe sétálni, ami inkább lökdösődés volt, számomra kiábrándító volt a tömeg.  A hangulatos kis utcákban már kicsit nyugisabban lehetett sétálni.

És aztán az aznap éjjelünk felettébb izgalmas volt. Visszatérve a kempingbe jöttek a sötét felhők, villámlás és mennydörgés. Az volt az első gondolatom, hogy szüleim mobil házában alszunk, valahogyan. Régen voltam úgy besz**a, mint akkor éjjel! És azt hogyan ne mutasd ki a gyerekeidnek? Egy ideig ment! A sátor ponyváját csapkodta rendesen a szél és jó kis diszkófény volt a sátorban a villámoktól. Az ikrek és apa nem félt. Jankával és Vilivel összebújtunk az ágyon, és vártuk a vihar végét! Szerencsére viszonylag hamar elment. Aznap majdnem éjfélkor kerültek a gyerekek ágyba. Másnapra elég sok látványos nyomot hagyott a vihar, például a sátrunktól öt méterre egy kicsavart fa, ami összezúzta a kerítést. Azt hiszem, szerencsénk volt.

Programok, látnivalók

Aznap szinte megállás nélkül esett az eső, így kitaláltuk, hogy ellátogatunk Pulába az Aquariumba. Egy jó tanács, ha a közelben egyetlen olyan helyszín van, ami esőben is kitűnő programlehetőséget ad, ne is próbáljátok megkörnyékezni azt! Az öt kilométeres körzetébe se jutottunk a dugó miatt… Gyerekek már éhesen voltak, de teltház volt mindenütt, szegények csipegették a kis útravalót, ami hamar elfogyott. Úgy szakadt az eső, hogy egy kis sétára sem volt esély. Bár apukám felkészülten jött, csak úgy virított az extrém óriási citromsárga napernyőjével! Legalább most mosolyogva emlékezünk vissza arra a kusza napra. Aztán végül szétváltunk. Szüleim visszamentek Porecbe a szállásra. Mi öcsémékkel és a nagyokkal körbesétáltuk az Amfiteátrumot és megcsodáltuk a nagy hajókat a kikötőben. Egy napot leszámítva igazi fürdős időnk volt. A kempinghez közeli tengerpart gyönyörű tiszta vizű, halakat megcsodáló, de gyorsan mélyülő partszakasz volt. Férjem mindig ilyenről álmodik, és valóban fantasztikus a víz alá merülni csak egy kis pipával és szemüveggel. De erre még várnunk kell. Ezekre a helyekre csak jól úszó gyerekekkel vállalom a nyaralást! Így egy darabig még maradnak a sekély, homokos partok.

Összességében élménydús, keveset pihenős (már ami a szülőket érinti), de sok örömet szerző, emeletes ágyon alvós, rengeteget pakolós, néha félelmetes, keveset hisztizős, vízbe szaltózni megtanulós, le nem égős, sok jégkrémet evős, felejthetetlen nyaralás volt! Viszlát nyár, várunk suli és ovi!